| életrajz |
 |
 |
|
 |
Jean-Francois Antonioli, észak-olasz származású svájci zongoraművész, Lausanne-ban született 1959-ben. Tanulmányokat folytatott Fausto Zadra-val Lausanne-ban, a legendás Vincenzo Scaramuzza növendékékével, majd három évig Pierre Sancan-nal Párizsban. Két további találkozás bizonyult meghatározónak művészi fejlődésében: Bruno Seidlhofer-rel, a bécsi zene nagy szakértőjével, és Carlo Zecchi-vel Rómában, Busoni és Schnabel egykori növendékével, akinek javaslatára eljátssza Mozart 21 zongoraversenyét.
Az Egyesült Államokban debütál 1991-ben a washingtoni Nemzeti Filharmonikus Zenekarral, majd zongoristaként meghívásokat kap a világ számos zenei centrumában, négy kontinens húsz országában, csakúgy zenekari mint szóló zongoraestre. Olyan nemzetközi fesztiválokon vesz részt mint Montreux-Vevey (ötször), Washington (IMF), Bad Ragaz-i Orpheum Szólisták, Radio France Montpellier-ben, bécsi Konzerthaus Jeunesse Festival, Merano és Sorrento Olaszországban, Dubrovnik, Zadar és Varazdin Horvátországban, Beogradski Prolecni Pijanisticki Festival Szerbiában, Enesco és Lipatti Romániában, Pécs Napok Magyarországon, Lanaudiere és a quebec-i nyári fesztivál Kanadában, The Birmingham Festival of Arts és Wolf Trap Washingtonban. Rádió felvételeit számos országban sugározzák, többek között a rádióközvetítés európai uniója és a francia nyelvű publikus rádiók közösségén keresztül.
Zongoraművészi diskográfiájának (Claves, Timpani, Musiques Suisses) része Arthur Honegger és Jean Perrin összes zongoraműve, Debussy 24 prelűdje, csakúgy mint Busoni és Joachim Raff művei zenekarra és zongorára. Első lemezét Frank Martin zenekarra és zongorára írt műveinek szentelte, amely a párizsi Charles Cros Akadémia nemzetközi nagy díját azonnal elnyerte 1986-ban, majd az év húsz legjobb lemeze közé választotta be ötven zenekritikus a világ minden pontjáról, a new york-i IRCA-t megelőzően.
Karmesteri tevékenysége 1988-ban kezdődik. A Timisoara Filharmonikus Zenekar meghívott karmester 1993 és 2002 között, akivel több európai és brazil turnén vesz részt és hangfelvételt készít. Rendszeresen vezényel és zongorázik párhuzamosan, elsősorban Mozart 21 zongoraversenyében, de Bach, Haydn és még Chopin versenyműveiben is. 1995 áprilisában, a bucaresti Athénée-n, az UNESCO és román oktatási minisztérium a Dinu Lipatti-ról elnevezett kitüntetésben részesíti. Több lemez születik ebből az együttműködésből: Jean Perrin de Profundis-a és Weber klarinétversenyei Frédéric Rapin-al, továbbá két világelső hangfelvétel: Honegger Amphion és L'Impératrice aux Rochers c. művei, amelyeket a legendás Paul Sacher rendelt, és Busoni Brautwahl és Geharnischte szvitje. 1997-ben megjelenik egy dupla album Jean Cras szimfonikus műveiből a luxemburgi Filharmonikus Zenekarral, amire a klasszikus zenei sajtó azonnal felfigyel (5 Diapasons és 10 Répertoire), és ami szintén elnyeri a párizsi Charles Cros Akadémia nemzetközi nagy díját. Berlinben nemrégiben felvételt készített Jean Perrin négy versenyművéből a Potsdamer Kammerakademie élén, brilliáns szólistákkal (zongora, hegedű, gordonka és harsona).
Jean-Francois Antoniol a lausanne-i Zenei Főiskola (HEMU Vaud Valais Fribourg) tanára, ahol a zongoratanszéket vezeti. Számos mesterkurzust ad, többek között a brüsszeli Királyi Zeneakadémián (1999), a timisoara-i egyetem zenei fakultásán, az Orta tó San Guilio szigetén Olaszországban, a sion-i zenei akadémián (Tibor Varga Fesztivál), a European Piano Teachers Association Summer School-on Dubrovnik-ban, a párizsi École Normale-Alfred Cortot "Párizs Piano New York" kurzusán, Rouffach-ban a Musicalta keretében (Franciaország), a Forum internacional d'Orihuela-n (Spanyolország), az olaszországi Académie internationale Enharmonie-n és Shiodome Hall-ban Japánban.
Számos nemzetközi versenyre kap meghívást zsűritagként. 1995-ben létrehoz egy rendszeres nyári szemináriumot Mozart versenyműveiről fiatal szólistáknak, zenekari együttműködésben a timisoara-i egyetemmel, amelynek a müncheni Télévision Bayerischer Rundfunk egy adást szentel 1997-ben.
Zongoristaként csakúgy mint karmesterként, több világpremiert köszönhetünk neki olyan zeneszerzőktől mint Honegger, Lipatti, Perrin, Balissat, Fries, Metianu, Scolari, Derbès, Kovach, valamint Dutilleux már híres prélűdjének "Le Jeu des Contraires" európai premierjét (1989) és több első lemezfelvételt (Martin, Perrin, Honegger, Cras, Derbès, Balissat, Chalier, Kovach, Fries, Gaudibert).
1999 novemberében Jean-Francois Antoniolit beválasztják a Közép-Európai Tudományos és Művészeti Akadémiába.
Walter Wehmeyer német rendező két filmet szentel Jean-Francois Antonioli tevékenységének, amelyek különböző európai tévécsatornákon adtak: „La vocation de l'écoute" (2000) és „Des yeux qui écoutent" (2002).
2008 októberében megjelent Arthur Honegger össze zongoraművének a hangfelvétele a párizsi Timpani-nál, a zeneszerző lányának külön kérésére.
A két legfrissebb lemeze (Chopin, Brahms, Fauré), melyeknek hangfelvétele a kiemelkedő akusztikájú genfi Viktória Hall-ban történt, elsősorban az Egyesült Államokban részesült kitüntetett figyelemben.
|
|
|
|
